Életmentés minden körülmények között

Szerző: Petróczy Levente | Fotó: Rácz Tünde, Kertész László | 2026. február 21., szombat 13:23

Dr. Várhelyi Levente PhD ezredes 2008 és 2013 között négy alkalommal szolgált Afganisztánban, legutolsó kiküldetésén kórházparancsnok volt a Mazár-e Sarifban felállított katonai kórházban. A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ főorvosa, egyben az Észak-Pesti Centrumkórház - Honvédkórház Baleseti Sebészeti Osztály főorvosa nemcsak afganisztáni, hanem a 2023. februárjában történt törökországi földrengés során végzett életmentő tevékenységeiről is mesélt a Bakancslista – Háború egy orvos szemszögéből című előadásán a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban, február 11-én.

Dr. Várhelyi ezredes összesen 12 hónapot szolgált a negyedik legnagyobb afgán városban felállított katonai kórházában, ami alapvetően német vezetés alatt működött, de tíz magyar szakember is részt vett a betegellátásban.

Az előadásából megtudtuk, a helyi civil kórházban ugyan jól képzett orvosok dolgoztak, de az épület állapota és az eszközhiány szorosan behatárolta az afgán szakemberek lehetőségeit. Az ezredes elmondta, amikor először járt a civil kórházban, akkor már egy hete nem volt áram, csupán két generátorról működtették a legfontosabb eszközöket, azonban valós segítséget ez sem adott. Ezért is volt létszükség egy NATO által működtetett kórházra.

A katonai kórházban egyszerre hét főt tudtak intenzív ellátásban részesíteni, illetve minden ismert – kimondottan Afganisztánban előforduló – betegséget kezelni tudtak.

A leggyakoribb sérülésekkel kapcsolatban elhangzott, hogy jellemzően repeszek okozták a legsúlyosabb sérüléseket, de gyakoriak voltak a lőtt sebek, amelyeket magas szakértelemmel kezeltek a nemzetközi mentőcsoportok.

Elsőként értek a helyszínre

A törökországi földrengéssel kapcsolatban dr. Várhelyi Levente ezredes az afgán szolgálattal összehasonlítva elmondta, a körülmények merőben mások voltak, ugyanis a katasztrófa helyszínén az első napokban nem volt biztosított az ellátáshoz szükséges háttér, a földrengés következtében a környező kórházak is összedőltek, szerkezeti sérüléseket szenvedtek. Hozzátette, hogy az életmentést rengeteg tényező hátráltatta, hiszen az épületeken felül az úthálózat és a repülőterek is nagymértékben károsodtak.

A Magyar Honvédség repülőgépe, ami a magyar mentőcsapatot szállította Törökországba a tragédia helyszínétől 190 kilométerre tudott landolni, így a fennmaradó utat közúton, egy városi csuklósbusszal tették meg. Antakya városába érve megtapasztalták, hogy mi történik, amikor pillanatok alatt megszűnik az infrastruktúra.

Mint elmondta, a nemzetközi mentőcsapatok közül a magyar csapart ért a helyszínre elsőként és egyből megkezdték a túlélők ellátását, a romok alóli mentést. Érdekességként kiemelte, hogy a számítások ellenére elmondható, hogy a kimentett sérülteknek nem voltak súlyos sérüléseik, pedig a romok alatt ragadva egy bokatörés is végzetes lehet.

A törökországi földrengés után összesen 35 fős magyar mentőcsoportban öt katonaorvos teljesített szolgálatot, akik hét napon keresztül, 24 órás szolgálatban mentették a bajba jutott embereket, nehezített körülmények közt. Áram, víz, elegendő élelem, valamint fűtött alvóhely hiányában álltak helyt a mentőcsoportok.

A rendezvény végén, harmadik előadásában – hűen a rendezvény címéhez – „bakancslista” jelleggel a vulkánokról beszélt, megosztva a hallgatósággal az elmúlt évtizedek vulkánjáró tapasztalatait. A beszámoló során a teljesség igénye nélkül szó esett a varázslatos Izlandról és Olaszországról is, kitérve a különböző lemeztektonikai környezetekhez kötődő vulkáni működésekre. Részletesen mesélt személyes tapasztalatairól, terepi megfigyeléseiről és az ott szerzett élményeiről, amelyek közelebb hozták a hallgatósághoz a vulkánok jelentőségét, szépségét.