Katonai hitvallással az egészségügyben

Az „Év Katonája” kitüntető címet a honvédelmi miniszter által 2007-ben alapították. A díjazott, elöljáró parancsnoka javaslatára, kiemelkedő teljesítménye elismeréseként, a honvédség érdekében végzett példamutató szolgálatteljesítéséért viselheti a címet.

Az ünnepség után beszélgettünk Orosz Krisztina százados asszonnyal katonai hivatásáról, munkájáról, életéről.

Hogyan indult szakmai pályafutása?

Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem. Pályakezdőként, 1987-ben volt szerencsém a Központi Honvédkórházban kezdeni munkámat a Patológiai osztályon, ahol ma is dolgozom. Gyermekkorom óta laboratóriumban, vagy kutatóként szerettem volna dolgozni, mikroszkópok és lombikok között. Bármilyen furcsa a patológiai munka ilyen. 1997-ben, viszonylag fiatalon lettem vezető asszisztens. Katonai pályafutásomat 2003-ban, mint zászlós kezdtem meg. Az Egészségügyi Főiskolán 2004-ben orvos diagnosztikai laboratóriumi analitikus szakon diplomát szereztem, ezután elöljáróim javaslatára 2008 augusztusában egészségügyi tiszti beosztásba helyeztek, százados rendfokozattal.

Miért döntött a katonai hivatás mellett?

Azt hiszem az intézet légköre tette természetessé számomra, hogy a katonákért dolgozó kórház alkalmazottjaként magam is e hivatást válasszam. Nagyapám Szentendrén, Nyíregyházán és Tapolcán volt katona, mely szintén motivált. Szeretem a fegyelmet, a csapatmunkát, a kihívásokat és a feladatok alapos elvégzését a legkisebb hibaszázalékkal, vagy anélkül. Azt gondolom, ezek elengedhetetlenek a katonai és egészségügyi munka elvégzésénél. A vezető asszisztens munkaköre sokban hasonlítható egy szakasz szintű alegység életéhez. A szakmai munka, a napi beosztások, feladatkörök tisztázása mellett az anyagszükséglet tervezése is feladataim közé tartozik. 25 ember munkájáért felelek, ami nem kevés, ha figyelembe veszem, hogy bizony emberek kezelése és gyógyítása múlik munkájuk precizitásán. A sportos életmód és a fizikai erőnlét is a katonai hívatás egyik fontos része. Sajnos misszióban még nem volt lehetőségem feladatot vállalni, de erről még nem mondtam le.

Mit jelent Önnek az „Év Katonája” elismerés?

Visszajelzés számomra, hogy jó úton járok. Mindig fontosnak tartottam, hogy ne csak viseljem a rendfokozatot, hanem a lehetőségekhez képest megéljem a katonaélet egy-egy szeletét. Sosem éreztem tehernek a 24 órás ügyeleti szolgálatokat és megtisztelő, hogy rendszeresen lehetek csapatzászlónk kíséretének tagja ünnepeinken. Minden alkalmat megragadok a katonai versenyeken való részvételre. A kötelező alapkiképzésen sok “harcoló alakulat” katonájával találkozhattam.

Tudom kikért létesült egykoron a kórházunk, és a mai sokrétű feladatrendszerünkben miért fontos a hivatással élők gyors, lelkiismerettel való ellátása.

Ez az elismerés bizony felelősséggel jár. Most már nem lazíthatok! Ez azt is tükrözi, hogy elöljáróim megbecsülik a munkám és a katonai élet iránti elhivatottságomat.

Irodájában számos más érem és oklevél található, melyekre láthatóan büszke. Melyek ezek az elismerések?

Szakmai téren büszke vagyok az Egészségügyi Szakdolgozók Napja alkalmából kapott elismerésekért, jutalmakért. Katonai téren kaptam többször a járőrbajnokságon, a mezei futóversenyen és a lőbajnokságon elért eredményeimért elismerést, emléklapot. Szolgálati Érdemjel bronz fokozatát 2013-ban kaptam. Katonai elöljáróimtól számos alkalommal kaptam oklevelet, főleg katonai-sport versenyeken, bajnokságokon való részvételért, ami meglepett, hiszen ezek önmagukban örömet okoznak nekem.

A sportban is jeleskedik, miért és mit szeret sportolni?

Nagyon szeretek futni, motorozni, túrázni és kerékpározni. A futás a kedvencem, mert egy kemény nap után ez az, ami feledteti az apró problémákat, vagy a megoldások pont futás közben jutnak eszembe. Szellemi és lelki felüdülés számomra. A katonai versenyek mindig kihívást jelentenek, hiszen az egy csapat munkája, még akkor is, ha egyénileg készülünk fel. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak “mestereim”-nek. Az első járőrbajnokságon ismertem meg Dr. Eleki Zoltán alezredest, az MH Kiképzési és Doktrinális Központ kiemelt testnevelő főtisztjét, aki éveken keresztül segítette járőrcsapatunkat, mint csapatvezető. Mi csak úgy hívtuk magunkat, a “nemzetközi” járőrcsapat (Dr. Svéd Amelita o.százados, a csapat “mestere”, Bajzáth-Németh Edina főtörzsőrmester, Németh Csilla főhadnagy, Orosz Krisztina százados). Sokat segít a felkészülésnél Geist József százados, az MH EK hadműveleti tisztje, és a csapattársak, barátaim. Erőt adnak abban, hogy még folytassam a versenyzést. Fekete János alezredesnek köszönöm, hogy a kórházban létrehozott „lövész”-csapatban is bizonyíthattam rátermettségemet a lőbajnokságon elért eredményemmel.

Honnan merít erőt a napi munkához és a sporthoz?

Dr. Jäckel Márta nyá. o.ezredes osztályvezető főorvos asszony segítsége ad erőt, aki a katonai és szakmai feladatokban, versenyeken való felkészülésemben és részvételemben is támogat, illetve a kollégák szeretetéből, együttműködéséből és támogatásából.

Kis segít önnek, hogy helyt tudjon állni a hétköznapokban?

Természetesen a férjem sokat segít az otthoni feladatok megosztásába. Egy nehéz nap után meleg vacsorával és megterített asztallal vár. A szüleim és a barátok mindig ott álnak mögöttem és támogatnak. Ez az elismerés sokat jelent számomra, éppen ezért igazán meghatódtam. Ez azt jelenti, hogy az elöljáróim, vezetőim számára fontos az elvégzett munkám szakmai és katonai téren is. Elsősorban nekik köszönhető, hogy ennek az elismerésnek a tulajdonosa lehetek. A továbbiakban is a munkámmal igyekszem bizonyítani, hogy érdemes vagyok rá!