“Bizalom, együttműködés, bajtársiasság, tisztelet...”

2022 őszén számos katonaorvos tett esküt az ország több pontján található alakulatoknál. A velük megkötött ösztöndíjszerződések által még több szakember került az egészségügyi ellátórendszer és a katona-egészségügy területére egyaránt. Alapkiképzésük után végzettségüknek megfelelően az MH EK osztályain, a védelem-egészségügy területén, illetve katonai alakulatok egészségügyi szolgálatainál kaphatnak beosztást és építhetik karrierjüket, amely biztos életpályát és kiszámítható előmenetelt kínál a most még rezidens éveiket töltő fiatalok számára. A következőkben dr. Király Anna hadnagy fül-orr-gégész rezidens orvossal beszélgettünk, aki az alapkiképzés elvégzése után, a 2022. októberében először induló Egységes Gyalogostiszti Felkészítés (EGYF) nevű gyakorlaton vett részt. Az alapkiképzés és az EGYF gyakorlat összesen 22 hét katonai kiképzést jelentett a fiatal hadnagynak. Ez a program, olyan képességek elsajátítására adott lehetőséget, amit manapság a Magyar Honvédségben igazán kevesek mondhatnak el magukról. A gyakorlatok során a harcászat magasabb szintjeit és a kisalegységek vezetésének alapjait tanulhatták meg azok a tisztek, akik részt vettek a kiképzésen.

Kérem meséljen arról, hogy honnan értesült az ösztöndíj lehetőségéről?

Az egyetem első éve után nyáron kaptunk a Neptun rendszeren egy üzenetet az akkor még HM Ösztöndíjról. Többször elolvastam, nem hagyott nyugodni, és pár nap vacilálás után jelentkeztem is.

Miért ajánlja az ösztöndíj programot?

Véleményem szerint ez a program nagyon jó lehetőség olyan hallgatóknak, akiknek a családja nem feltétlenül tudja finanszírozni az egyetemi éveket úgy, hogy az mindenki számára kényelmes legyen. Számomra ez volt akkor a legnagyobb pozitívum, nem kellett anyagi támogatást kérnem a szüleimtől. Emellett akiket érdekel a katonaság, a honvédség, tökéletes lehetőség, hogy bekerüljünk a rendszerbe, és magas színvonalú munkahelyen kapjanak beosztást a diploma után közvetlenül, átmeneti időszak, munkakeresés nélkül.

Hogy érintette az eskütételkor kapott külön elismerés?

Nagyon örültem neki, meg is hatódtam. Természetesen mindent beleadtam a kiképzés alatt, igyekeztem a maximumot kihozni magamból, és nagyon boldog vagyok, hogy ez sikerült, valamint, hogy fel- és elismerték az igyekezetemet.

Mit jelent Önnek a katonaság? Mit jelent katonának lenni?

Számomra a katonaság egy második család. Az összetartozás élménye, és az, hogy megbecsülik a kemény munkát, elismerik a jó teljesítményt. Mindezek olyan értékek, amiket a mai világunkban kevésbé tapasztal meg az ember a mindennapokban. Katonaként természetesen sok áldozatot kell hozni, de minden perce megtérül, amikor érzem, hogy a csapat tagja vagyok és számíthatok akár elöljáróim, akár társaim segítségére. Bizalom, együttműködés, bajtársiasság, tisztelet - mindezek miatt igazán hálás vagyok, és nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam.

Mit vár ettől a „nehezített pályától”? Mit lát a katonaorvosi hivatásban, ami vonzó az Ön számára? Miért jó katonaorvosnak lenni?

Sosem voltam az egyszerű és könnyű utak híve, mindig is szerettem a kihívásokat, a nehéz feladatokat, azokat, amikkel dolgozni is kell, és nem csak az ember ölébe hullanak. A katonaság az orvoslás mellett párhuzamosan pedig egy igazán nemes feladat. Eddigi életem során mindig is embereken szerettem volna segíteni, harcolni az igazságért, minden tőlem telhetőt megtenni, hogy jobb legyen a világ. Az orvosi pálya és a katonaság külön-külön is nehéz életpálya. A komfortzónából való kilépés, a határaim megtalálása és feszegetése, valamint saját önvalóm fejlesztése is a cél mindezzel, szellemi és fizikai szinten egyaránt, hogy végül önmagam legjobb változata lehessek. Mindezt egy olyan környezetben, ahol az alázat és a tisztelet alapvető, és ahol lehet számítani a bajtársakra, kollégákra.

Tartott a kiképzéstől?

Persze! Évekig klasszikus orvostanhallgató voltam, az idő legnagyobb részében ültem és tanultam, a fizikumomat sosem mondtam volna optimálisnak, valamint az évek során kellőképpen el is kényelmesedtem, mert szerencsére nem követelte meg az élet az ellenkezőjét. Ráadásul végzett orvosként furcsa volt a gondolat, hogy majd parancsolnak nekem, és szó nélkül végre kell hajtani, amit mondanak, pont amikor végre kikerültem az egyetemről és elértem azt, amiért mindaddig küzdöttem. A kiképzés előtt izgultam, hogy megfelelek-e majd, tudom-e teljesíteni, de szerintem egy ilyen nagy esemény előtt ez természetes.

Milyen élmény volt a kiképzés? Mi volt a legnehezebben és a legkönnyebben elvégezhető része?

Őszintén szólva, minden várakozásomat felülmúlta. Olyan élmény volt, ami egész életem során el fog kísérni, erőt fog adni. Bebizonyosodott, hogy a szorgalmam, a kitartásom, a lelkesedésem és a hozzáállásom kifizetődik, valamint, hogy sokkal többre vagyok képes, mint elsőre hinném. Nyilván vékonyka szőke lányként a fizikai megterhelés okozta a legnagyobb nehézséget, de megtapasztaltam, hogy a testem sokkal többet kibír, mint gondolom, így ez sem volt kimondottan nagy probléma. A legkönnyebb része számomra az elméleti anyag elsajátítása volt. Az EGYF pedig egy olyan élmény és tapasztalat, amit, ha akarnék se tudnék kiverni a fejemből. A rengeteg gyakorlótéren töltött idő, a harcászattal töltött órák és az éles lövészetek során olyan tiszteket faragtak belőlünk, akik adott esetben egy kisalegység vezetése során sem jönnének zavarba. Amellett, hogy olyan elméleti tudásanyagot és gyakorlati tapasztalatot szereztem, amit manapság nagyon kevesen, mellette pedig olyan embereket ismertem meg a szakasztársaim és a kiképzőim személyében is, akikért örökre hálás leszek.

Miért a fül-orr-gégészetre esett a választása?

Amikor kislányként kitaláltam, hogy orvos szeretnék lenni, az agysebészet, idegsebészet vonzott igazán. Aztán az egyetem alatt már az első években lenyűgözött a fül, a gége anatómiája, biofizikai és élettani háttere. Később amikor negyedik évben fül-orr-gégészet tárgyunk volt, akkor körvonalazódott, hogy nagyon érdekelne ez a szakirány. Az évfolyamtársaim ezt a tárgyat kedvelték legkevésbé, valószínűleg az összetettsége miatt. Én egyből megértettem az összefüggéseket és élvezettel tanultam. A szakma változatossága, a fej-nyak-sebészet színessége, a rengeteg lehetőség, ami ezen belül rendelkezésre áll igazán kedvemre való, így az utolsó években már eszerint készültem. Végül a gyakorlatokon és az Honvédkórház Fül-orr-gégészeti osztályán bebizonyosodott, hogy valóban örömömet lelem a szakma ambuláns és sebészeti vonalán egyaránt. Mindemellett a kutatás, és a tudományos munka is érdekel, így valóban ki tudok majd teljesedni ebben a szakmában és elérni mindazt, amit szeretnék.

Mik a hosszútávú céljai? Hosszútávon is a katonaegészségügyben képzeli el magát?

Elsősorban a rezidens- és szakképzés elvégzése a célom, majd megtalálni a szakmán belül azt a specializációt, ami a legtesthezállóbb számomra. Emellett szeretnék majd missziós szolgálatot is teljesíteni, hogy megtapasztalhassam a katonaorvoslás magasabb szintjeit. Mindent meg fogok tenni, hogy kiváló szakember lehessek, akárcsak a kollégáim. Szeretnék majd PhD fokozatot is teljesíteni, már a szakképzés alatt kutatni a témában, tudományos cikkeket publikálni, minél többet hozzáadni az általam választott specializációhoz. Eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hosszútávon is szeretnék katonaorvos maradni, és ennek maximálisan megfelelni, minél több részét megtapasztalni, minél több tudást és gyakorlatot magaménak tudni, végül ebben kiteljesedni.