Dr. Gerstl Lambert főtörzsorvos és a Nagy Háború

Dr. Lambert Gerstl, utóbb magyar állampolgárként – 1905. május 1-jén tette le Kecskemét akkori helyettes polgármestere, Bagi László előtt az esküt – immáron dr. Gerstl Lambertként. Prágában született 1862. december 19-én német ajkú családban. Személyi lapja szerint a németet tökéletesen, a magyart írásban és szóban, a cseh nyelvet pedig szóban a szolgálat számára elegendő mértékben bírta, szerbül „szükség esetén” beszélt.

Orvosi tanulmányait szülővárosában folytatta és itt lépett katonai szolgálatba még egyetemi stúdiumai idején 1883. április 27-én a közös hadsereg 28. gyalogezredének kötelékébe. A következő esztendőkben ugyanott katonaorvos-gyakornok részben saját költségén, utóbb tartalékos állományban. Orvosdoktori oklevelét 1889. április 1-jén kapta meg a prágai egyetemen, júniustól pedig a szarajevói 25. számú helyőrségi kórház hivatásos katonai főorvosa lett, 1890 és 1893 között Délvidéken teljesített szolgálatot több katonai kórházban, illetve gyengélkedőházban a 23., utóbb a 83. gyalogezredben. 1895 novemberéig az 5. huszárezred ezredorvosa a Fertő-vidéki Nezsiderben (Neusiedl am See). Itteni szolgálata idején, 1894-ben kapta első elismerését, a venezuelai »Busto del Libertador« rend 4-ik osztályát. (A kitüntetés a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetőjének, Simon Bolivar (1783-1831) katonatiszt, politikus és az akkori nagy-kolumbiai és bolíviai államelnök mellszobrát ábrázolja.)

Innen fordulatos pályafutása következő állomáshelyére, a 38. gyalogezredhez Kecskemétre került. Ezen állomáshelye magánéletében több szempontból is fontos szerepet játszott. A Kecskeméti Lapok 1897. április 4-ei számában tudósított arról, hogy „Mint értesülünk, dr. Gerstl Lambert úr, a helyi gyalogezred orvosa, társadalmunk ritka rokonszenves tagja, eljegyezte Lőw Ernő gabonakereskedő kedves leányát, Szerénkát”, augusztus 22-én pedig a helyi sajtó azt is közhírré tette, hogy a jegyespár a hivatalos egyházi (zsinagógai) kihirdetés után egybekelt. (Házasságukból öt gyermek született, Ervin nevű fiúk a Nagy Háborúban önkéntes katonaként szolgált.) Gerstl ezredorvost 1904. január 5-ével Szegedre helyezte a hadvezetés a 14. utász-zászlóaljhoz, „tiszteletére abból az alkalomból, hogy … eltávozni kénytelen városunkból, barátai és tisztelői … búcsú estélyt rendeztek, mely a késő éjjeli órákban a legjobb hangulatban ért véget. A derék ezredorvos távozását sokan sajnálják.” – írja erről a Kecskeméti Ellenőr. De ő maga is bizonnyal kötődött a városhoz, hiszen 1905-ben Kecskeméten tett állampolgári esküt a helyi közösség és sajtó nagy örömére: „Dr. Gerstl Lambert szegedi ezredorvos aki hosszú éveken által helyőrségünknek közbecsülésben és szeretetben állott tagja volt, [magyar állampolgár lett]. Az osztrákból jó magyar emberré vált rokonszenves tisztet melegen üdvözöljük e hazafias lépése okán.” Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy Kecskemét városa valóban fiává fogadta Gerstl Lambert doktort, a helyi sajtó figyelemmel kísérte későbbi katonaorvosi karrierjét.

Gerstl ezredorvos 1901-ben iratkozott be a bécsi katonaorvosi alkalmazóiskolára, a kurzust 1902. november 3-án fejezte be, 1905-ben pedig törzsorvosi vizsgát tett, törzsorvossá előléptetése 1907. május 1-jével történt. Ezzel egyidőben Szegedről Przemysl-be vezényelték, ahol 1907 és 1910 között a 3. számú helyőrségi kórház, utóbb pedig a 24. gyaloghadosztály vezető orvosa volt. 1910. június 8-ával vette át a fehértemplomi csapatkórház parancsnoki és a helyőrség vezető orvosi beosztását, ezen állomáshelyén kapta meg 1913. május 1-jén főtörzsorvosi rendfokozatát. Fehértemplom helyőrsége virágzó katonai tudományos egyletet működtetett, 1912. január 18-án a kórházparancsnok tartott előadást a nemi betegségekről és azok megelőzéséről.

A béke utolsó heteiben Gerstl Lambert ismét Kecskeméten szolgált, 1914. május 1-jével helyőrségi orvosfőnöki megbízást kapott. Nem sokkal később azonban – 1914. július 28-ától 1915. szeptember 1-jéig – a budapesti 16. helyőrségi kórház parancsnoka volt; és az akkori katona-egészségügyi szolgálati szabályzatok értelmében így nem csupán a főváros legnagobb katonai kórházának vezetése hárult rá, hanem számos harcoló alakulat tábori egészségügyi szolgálatának megszervezése, orvossal, ápolóval, beteghordóval, gyógyszerrel, kötszerrel, felszereléssel való ellátásának biztosítása is. Így nem véletlen, hogy a közös hadsereg pesti helyőrségi kórház működése a háború első perceitől kezdődően a sajtó érdeklődésére is számot tartott. Két érdekes eseményt kiragadva érdemes megemlékezni Auguszta főhercegnő szeptember 15-ei látogatásáról, aki „megtekintette az egész kórházat, hosszasabban tartózkodott a tiszti pavilionsban majd a legénység között osztott szét ajándékot, Gerst Lambert, főtörzsorvos, kórházparancsnok és Nátly Ignác őrnagy kalauzolták a királyi hercegasszonyt, aki a legnagyobb megelégedésének adott kifejezést.” A másik érdekes híradás „A hős gyógyász kitüntetése” címen jelent meg a Pesti Hírlapban 1914. november 9-én: „A budapesti XVI. számú helyőrségi kórházban vasárnap adták át fényes ünnepség keretében a király kitüntetését egy hős egészségügyi katonának, Maedl [a Tolnai Világlapja hírében: Mádé] Márton szakaszvezetőnek. Maedl a drinácsai ütközetben érdemelte ki kitüntetését. A kötözőhelyet az ellenség ott erős tűzbe fogta. Mindenki szertefutott, de a hős szakaszvezető, bár maga is több helyen megsebesült, két golyót kapott a mellébe, rendületlenül kötözte tovább a sebesülteket, míg össze nem esett. Súlyos sebeivel azután hazahozták, a gondos ápolás megmentette életét s a kórházban megkapta a kitüntetést. Dr. Gerstl Lambert főtörzsorvos beszéddel üdvözölte; azután feltűzte mellére a vitézségi ezüst érdemkeresztet, miközben díszmenetben felvonultak előtte a XVI. számú egészségügyi osztag csapatai, Ottovay Kálmán főhadnagy vezetésével. Az ünnepségen jelen volt az ünnepeltnek édesanyja, fivére, akiket dr. Gadány Lipót törzsorvos megvendégelt.

1915 őszétől Gerstl főtörzsorvos a hadszíntereken szolgált, tábori kórházak vezetését és a sebesültek evakuálásának irányítását bízták rá, volt Złoczowban a galíciai fronton és Zboróban (Zborov) a Felvidéken; 1917. március 30-ával foglalta el utolsó állomáshelyét Szatmárnémeti tartalékkórházának parancsnoki székében.

Az év tavaszán-nyarán szívpanaszai miatt már volt betegszabadságon, de mihelyst jobban lett, azonnal visszatért szolgálati helyére a szatmárnémeti tartalékkórház élére; hirtelen rosszullét után itt érte a halál, a szatmárnémeti hősi temetőben nyugszik. Több magyar újság is közölte halálhírét: „Dr. Gerstl Lambert 54 éves volt, tulajdonosa volt a koronás arany érdemkeresztnek, a Ferenc József-rend lovagkeresztjének, kitüntetése volt a török félhold és a magyar Vörös Kereszt Egyletektől. A megboldogult eredetileg a budapesti XVI. helyőrségi kórháznak volt a parancsnoka. A szatmári barakkórházat május eleje óta vezeti. Három hét előtt kétheti szabadságot kapott szívbaja miatt. Szabadságát itt töltötte betegállományban és csakhamar olyan jól érezte magát, hogy ismét átvette a kórház parancsnokságát. A megboldogultnak felesége és öt gyermeke van. Temetése vasárnap délelőtt ment végbe a barakkórház temetőjében.”

Temetésével kapcsolatban megható adalék, hoy tiszttársai „koszorumegváltás”-ként a szatmári hadiözvegyek és árvák segélyalapja javára 300 koronát adtak össze, az altisztek és legénység pedig 172 koronával járult hozzá a hadsegélyezéshez.

Gerstl Lambert személyi anyagát a Hadtörténelmi Levéltár őrzi, minősítései szerint testben-lélekben, habitusban katonai szolgálatra, vezetői, kórházparancsnoki feladatokra hosszú távon alkalmas, jó felkészültségű, nagy szaktudású, a „katonai” testgyakorlás különféle ágaiban jelentős tehetségű, mentalitása, személyiségvonásai, jóakarata okán szolgálati helyein elismert és közkedvelt katonaorvos volt. Ezt bizonyítják a még békeidőben elnyert elismerései és a tábori szolgálatért neki „az ellenséggel szemben kitűnő és önfeláldozó szolgálata elismeréséül” odaítélt a hadiékítményes Ferencz József-rend lovagkeresztje a katonai érdemkereszt szalagján, illetve a porosz királyi vörös kereszt-érem másodosztályú kitüntetése vagy a Koronás Arany Érdemkereszt. Éppen ezek miatt tűnik érthetetlennek, hogy 1914-1916-os jellemzése megkérdőjelezi katonaorvosi vezetői kvalitásait.

Élete, karrierjének állomásai, döntései, házassága, elkötelezett szolgálata jól példázza az Osztrák–Magyar Monarchia-beli, közép-európai nemzetsors és az egyéni sorsok sajátosságait, a soknemzetiségű, sokvallású, színes kultúrájú birodalom fiaként katonaorvosi és emberi, morális helytállása példaértékű a Nagy Háború, valamint az ebből következő társadalmi, gazdasági változások, egy életforma felbomlása időszakában.

Képek:

A Busto del Libertador II. fokozatának mellkeresztje. In: Szatmárnémeti anno. URL: https://www.medalbook.com/america-south/venezuela/orders/order-of-the-liberator/type-i-(1880-1922)-1/order-of-the-liberator-type-i-ii-class-breast-star-4

Dr. Gerstl Lambert feltűzi a hős szanitéc mellére a vitézségi nagy ezüst érdemkeresztet. In: Tolnai Világlapja. 1914. november 22. p. 2.

Szatmár-Németi Megfigyelő állomás barak-kórházának tiszti pavillonja. URL: https://www.facebook.com/photo?fbid=558739390890537&set=pb.100064848694091.-2207520000&locale=de_DE

Gerstl Lambert sírja a szatmárnémeti Hősi Temetőben. In: Csereoka Enikő: Arcok a sírkövek mögött : Pillanatok Szatmárnémeti Hősök Temetőjének történetéből. [A dolgozat a Magyar Nemzeti levéltár helytörténeti pályázatára beérkezett és díjazott munka]. URL: https://mnl.gov.hu/download/file/fid/618907

Gerstl Lambert német nyelvű gyászjelentése. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára Gyászjelentés-gyűjteménye)