„Működésünk új alapokra helyezése nemhogy indokolt, hanem kötelező feladat”
2020. december 9., szerda 14:38Interjú prof. dr. Wikonkál Norberttel, az MH Egészségügyi Központ főigazgatójával
A honvédségi egészségügyi dolgozók napján kezdte meg munkáját, azaz július 1-től vezeti az MH Egészégügyi Központot prof.dr. Wikonkál Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A vezetésével felálló új menedzsment – amelynek munkáját miniszteri megbízott is segíti – az intézmény működtetésének racionalizálását, a költségvetési hiányának lefaragását kapta feladatul a fenntartó minisztériumtól. A főigazgatóval az elmúlt öt hónapban megkezdett reformokról, illetve a közeljövő feladatairól beszélgettünk.
Miért volt szükség a váltásra? Milyen céllal bízták meg az új vezetőséget?
Az MH Egészségügyi Központ gazdasági helyzete az elmúlt években eléggé kedvezőtlenül alakult. Jelentős hiány halmozódott fel, ami szükségessé tette, hogy egy olyan szakmai vezetés álljon fel, amely a gazdasági kérdéseket is megfelelően kézben tartja. A cél az volt, hogy az intézmény eredményesen és fenntartható módon gazdálkodjon. Olyan új vezetésre volt szükség, amely e cél eléréséhez kellő tapasztalattal van felvértezve és olyan rendszert tud kiépíteni, amelyben az osztályvezetőket és a dolgozókat tájékoztatja, ellátja információkkal és a tevékenységükről visszajelzést is ad számukra. Mégpedig annak érdekében, hogy a betegellátás magas színvonala mellett a gazdasági megfelelőség is az előtérbe kerüljön. Ezért kezdődött egy külső és azzal párhuzamosan egy belső átvilágítás is az MH Egészségügyi Központban.
Miért pont most van szükség erre az átvilágításra és milyen célt szolgálnak ezek a változások?
Úgy gondolom, hogy a gazdaságos működés minden kórháztól elvárható. Nyilvánvaló, hogy a környezet, amiben dolgozunk, ezt nem feltétlenül teszi könnyűvé. Egyes szakmák finanszírozása rosszabb, mint más szakmáké, azonban a vezetésnek meg kell találnia a kitörési pontokat, annak érdekében, hogy a munka megfelelő elvégzése és a magas szintű betegellátás mellett a számok is stimmeljenek a nap végén, azaz a kórház gazdálkodása egyensúlyba kerüljön. Ezen feladat elvégzése érdekében kell áttekintenünk minden tevékenységünket. Igen jelentősek az intézmény értékei, nagy számban állnak olyan lehetőségek a rendelkezésünkre, amelyek hatékony tevékenységet tudnak eredményezni, ezek kihasználása az elmúlt időszakban azonban nem volt optimális. Ezen változtatnunk kell. Ebben is segíti a munkámat az új miniszteri megbízott, aki jelentős nemzetközi tapasztalattal bír a kórházak gazdaságosságának helyreállítása terén. Olyan tanácsokkal tud minket ellátni, olyan filozófiát tud behozni az intézménybe, amit át tudunk ültetni a gyakorlatba. Nekem pedig a „hazai pályáról” van tapasztalatom: hosszú évekig egy klinika gazdasági tevékenységéért voltam felelős, tehát ismerem azokat a lehetőségeket, amelyek a magyar finanszírozási rendszerben a maximumot tudják kihozni egy intézmény működéséből. E kétfajta tudás mellé egy olyan csapatot tudtunk magunk köré gyűjteni, akikkel ez az egész folyamat végigvihető. Ez a menedzsment csapat azonban nem elégséges. Nem elég az, hogy feláll egy új vezetés, nekünk meg kell nyerni a dolgozók, minden egyes munkavállaló támogatását is. Mindenki magáénak kell érezze azt a gondolkodásmódot, hogy az intézmény a hiányos gazdálkodással nem működtethető tovább.
Valóban indokolt teljesen új alapokra helyezni a működést? Hogyan fog mindez hatni az egészségügyi központ munkatársaira?
Működésünk új alapokra helyezése nemhogy indokolt, hanem egyenesen elvárt és kötelező feladat, amit végre kell hajtanunk. A fenntartó részéről a jövőben az az elvárás felénk: gazdálkodásunkat úgy alakítsuk át, hogy meg tudjunk állni a saját lábunkon. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehetséges az egyik napról a másikra, azonban el kell kezdenünk dolgozni a feladaton. Áttekintjük az intézmény működését és ehhez egy külső cég támogatását is sikerült elnyernünk. Ők olyan szakemberek, akik látják a magyarországi kórházviszonyokat, van tapasztalatuk más, hasonló méretű intézmények gazdálkodásával kapcsolatban. Segítségükkel az egyes szakmákra lebontva fogunk tudni konkrét mutatókat előállítani. Ezek a számok most még formálódóak, kezdeti eredményeink már vannak, amelyek egyfelől nagyon kedvezőek, másfelől nagyon rosszak. Az minden szakdolgozónak öröm, hogy átlagban 30 százalékkal jobban vagyunk fizetve, mint a hasonló méretű közkórházak Magyarországon. Ugyanakkor az is érhető, minden munkavállalónk azt szeretné, hogy több legyen a fizetése. Ezt szeretném én is, de ezt csak úgy tudjuk megcsinálni, hogyha meg is termeljük az ehhez szükséges pénzt. Szerencsére az intézményünknek nagyon jók erre az adottságai: az eszközfelszereltségünk kitűnő, számos olyan felszerelésünk van, amivel hasznos tevékenységet tudunk végezni a betegeink érdekében, az intézmény gazdaságos működése mellett.
Az átvilágítás során születtek már javaslatok?
Az átvilágítást végző cég segítségével – terveink szerint – egy olyan rendszer fog összeállni, amellyel minden osztály számára, egészen a részlegekig lebontva, akcióterveket tudunk előállítani. Ez óriási nagy dolog lesz, hiszen innentől kezdve egy osztályvezető, egy részlegvezető is látja, hogy a saját területe hogyan működik, amire eddig nem volt lehetőségük. Ezután az elektív és a sürgősségi ellátás arányát olyan módon tudjuk beállítani, hogy teljesüljön a jövedelmezőség feltétele. Nagyon érdekes, hogy a jövedelmezőségről beszélünk, ami a betegellátástól akár idegen is lehetne, de mégsem az. Merthogy arról van szó, hogy ami nyereséget tudunk esetleg ma egy beteg ellátásán termelni – mert a ráhatásunk nélkül működő elszámolási rendszerben, abban a szakmában, kedvezőek a finanszírozási paraméterek -, azt az összeget el tudjuk költeni egy olyan esetre, amelynek finanszírozása nem gazdaságos. Például a sebészeti szakmák működtetése általában gazdaságtalan, mégis el kell látnunk a beteget, mégis meg kell operálnunk. Ahhoz, hogy ez egyensúlyban legyen, például a kardiológiai, onkológiai kapacitásainkat kell jobban kihasználnunk, ahol elég jó a finanszírozásunk. Vannak ötleteink, vannak kitörési lehetőségeink, ezeket végig is kell vinnünk.
Vannak már konkrét elképzeléseik?
Nem mindegy, hogy kinek és miként osztunk pénzt. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi rendszerünk ilyen szempontból eléggé ódivatú. Sokan dolgoznak úgy, hogy rengeteg túlórájuk van, miközben nálunk csak részmunkaidőben vannak alkalmazásban. Ez szerintem nem helyes. Ha valakinek van túlórára ideje, akkor jöjjön ide hozzánk dolgozni teljes állásban. Ha valaki teljes állásban dolgozik, és amellett túlórázik, akkor minden rendben. De hogy valaki alacsonyabb óraszámban részállásos munkát vállal, majd ezután a különbséget egy jobban fizetett túlóraként keresi meg, nos az szerintem helytelen. Az a célunk, hogy mindenki teljes állásban legyen foglalkoztatva. Mindez a hangulat szempontjából is jobb, hiszen egy közösség jobban tud együtt dolgozni, ha annak minden tagja közel egyformán veszi ki a részét a munkából. Emellett a munkavállalóinknak nagyon sok szabadsága marad benn – ezen is szeretnénk változtatni. Egyrészt, nyugodtan pihenjen mindenki, mert az nem egészséges, ha valaki mindig csak dolgozik. Másrészt az így ki nem vett szabadságokat előbb-utóbb ki kell fizetni, ami az intézmény gazdaságossága szempontjából roppant hátrányos. Összességében legalább kilencmilliárd forintot szeretnénk megspórolni. Hárommilliárdot a béreken. Ennek úgy tűnik, meg van a módja jelentős létszámleépítések nélkül is, például az imént említett és hasonló eszközökkel. Hárommilliárd forintot a dologi kiadások területén is meg kell spórolnunk. A különböző drága eszközök felhasználásában túlságosan gáláns az intézményünk, meg kell néznünk, hogy a finanszírozással ez hogyan függ össze. A harmadik, és a legfontosabb a teljesítmény növelése: jelenleg az a helyzet, hogy egy évben közel hárommilliárd forint NEAK bevételtől esünk el az elvárhatóhoz képest alacsonyabb teljesítmény miatt. Ez ma Magyarországon nagyon kevés kórház esetén fordul elő, a többség a szűkre szabott teljesítmény volumen korlát (TVK) problémájával küzd. A ki nem használt TVK olyan pénz, amire mi igényt tarthatunk és kell is tartanunk, „csak” meg kell találni a módját, hogy miként használjuk ki ezt a keretet.
A munkatársakat hogyan lehet bevonni a reformokba?
Hiszek abban, hogy minden közösség akkor tud megfelelően működni, ha mindenki érzi a személyes felelősségét is. Meg kell találnunk azokat az embereket, akik véleményvezérként tudnak nekünk segíteni, a mikroközösségükben az ő véleményükre adnak a többiek. Szükségünk van rájuk, elszánt, elkötelezett és a változásban velünk együtt hívő emberekre, akik nem félnek megosztani az ötleteiket, illetve segíteni nekünk azok végig vitelében. Szerencsére vannak ilyen munkatársaim, július óta nagyon sokukkal beszélgettem, akik már sok éve látták a problémát, tudták, hogy baj van, mégis ott volt bennük a tehetetlenség, hogy nem tudnak rajta változtatni. Szerencsére most van lehetőségük erre. Nemcsak a finanszírozással kapcsolatos ötletetek várom, hanem az „apróságokat” is.
A tervezett változásokkal kapcsolatban megkérdezték a kórház betegeit is?
A betegek véleménye mindig is nagyon fontos volt a kórház számára – most is az. Kétfajta vélemény létezik: az egyik, ami eljut a sajtóhoz, ahol felkapják a hírt, hogy például sokat kell várni a sürgősségin, vagy nem láttak el valakit megfelelően egy másik osztályon. A másik pedig az, ami nem jelenik meg a médiában, ugyanakkor az elmúlt hónapokban én is szinte minden nap találkoztam vele: számtalan mennyiségben kapom a kérelmet, hogy valaki – annak ellenére, hogy nem igényjogosult – nálunk kaphasson ellátást. Úgy vélem összességében nagyon jó véleménnyel vannak az emberek az MH Egészségügyi Központról és a Honvédkórházról. Tudják, hogy nagyon jó szakemberek dolgoznak itt, hogy az épületek jók, az osztályok jól felszereltek. De természetesen emellett a hagyományos csatornákon, azaz a betegelégedettségi kérdőív segítségével, különféle fórumokon is megszólítjuk a betegeket.
A reformok személyi változásokkal is együtt járnak?
Az átvilágítás során elkerülhetetlen, hogy azt is megnézzük, ki milyen hatékonysággal végzi a munkáját. Ha az eredmények azt kívánják, egyéni szinten is változtatni fogunk.
A koronavírus-járvány és a COVID-helyzet mennyire befolyásolta a terveiket?
A COVID, mint mindenhol, így nálunk is, időlegesen mindent átírt, így részben persze a terveinket is. A mostani helyzetben a legfontosabb a védekezés. Amint a veszélyhelyzet elmúlik, nekifogunk mindannak is, ami most még csak tervezünk.
Új egészségügyi törvényt fogadott el a kormány. Összhangban van a jogszabállyal a most zajló átvilágítás?
Az orvosok jogállásáról szóló új egészségügyi törvénynek van egy nagyon fontos kitétele, hogy az MH Egészségügyi Központról külön jogszabályokban történik majd intézkedés. Ezek egyelőre még előkészítés alatt állnak, mindannyian várjuk, de az irány egyértelmű: az MH EK megmarad önálló egységként a magyar egészségügyben, ami nem integráns része az egységes állami egészségügynek, de munkájával támogatja azt. Vannak ugyanis olyan speciális feladataink – mind hazai, mind pedig NATO vonatkozásban –, amelyek szükségessé teszik a különleges szabályozást. Indokolja a megkülönböztetést, hogy mi katonai intézmény vagyunk és így látunk el civil betegeket. Természetesen vannak olyan részei a törvénynek, amelyek ránk is vonatkoznak. Ilyen például az illetménytábla vagy éppen a hálapénz kérdése. Utóbbival kapcsolatban azt gondolom, nagyon időszerű döntés született, ez ugyanis borzasztóan torzító hatással bírt a magyar egészségügyre. Ha valaki jól dolgozik és speciális jártasság birtokában van, akkor se a beteg fizesse meg a jó munkát, hanem az intézmény. Véleményem szerint a hálapénz kivezetése számos pozitív hozadékkal jár.
Öt hónapja vette át az intézmény vezetését, amely nemcsak az ország egyik legnagyobb kórháza, hanem egyben a Magyar Honvédség legnagyobb katonai szervezete is. Milyen személyes tapasztalatai vannak eddig?
Természetesen nagyon sok tapasztalatot hozott az elmúlt időszak, túlnyomó többségben vannak a pozitív élmények. Az első értekezleteken még kissé furcsa volt számomra, hogy rajtam kívül szinte mindenki egyenruhát viselt. Mostanra egyértelművé vált, hogy ez egyáltalán nem jelent hátrányt, a fenntartói oldalon mindenki segítségére számíthatok. Az ember tettiben és döntéseiben kell megnyilvánuljon a szervezethez való kötődés és fegyelmezettség, ami nem áll meg a külsőségeknél, a váll-lap viselésénél. A katonai rendszer nagyon sok elemében hasonlít az orvosi munka során gyakorolt utasítási, számonkérési rendszerhez, ez a világ közel áll hozzám. Ha egyébként az intézmény érdeke úgy kívánja, magam sem fogok tartózkodni attól, hogy katonai rendfokozatot szerezzek – akár önkéntesként is – és így segítsem a munkát.
Gyakorló orvosként, közismert bőrgyógyászként érkezett az MH Egészségügyi Központ élére. Ez az új pozíció engedi, hogy a praxisa megmaradjon?
Sajnos nem eléggé, de remélem, hogy ez csak időleges állapot. Amikor megérkeztem, úgy tűnt, hogy a COVID egy kissé „megnyugszik”, így akkor az átalakításra tudtunk fókuszálni. Azonban az új típusú koronavírus ismét ránk törte az ajtót, így a reformtörekvéseink mellett a COVID-dal való megbirkózásra is jelentős erőt kell fordítanunk. Harmadik szeletként került a tányéromra az új törvénnyel kapcsolatos jogalkotásban való részvétel, hiszen az MH Egészségügyi Központ, a minisztériumon keresztül, a jogalkotáshoz is információkat tud szolgáltatni. Így jelenleg most legalább három olyan fontos feladatom van, amelyek mellett a praxisra nem jut annyi időm. Azonban az orvosi munka olyan, mint a kerékpározás, nem felejti el az ember két nap alatt. Ha jogszabályok engedik, azt tervezem, hogy a jövőben egy pici praxist megtartok, hogy azt végezzem, amit választottam és amit tanultam. Hiszem, hogy az intézménynek is előnyére válik az, ha egy gyakorló orvos vezeti.
Forrás: honvedelem.hu
